2012-07-06 Készület

      Kata már múlt nyáron elkezdett szervezni egy nagy meglepetést apósom hetvenedik születésnapjára. Béla életében jelentős szerepe volt a debreceni Monteverdi kórusnak. Több, mint három évtizedig énekelt ebben a kórusban, de nem csak énekelt, hanem nyelvtudásával és minden tőle telő módon segítette a kórus életét. Kata azt találta ki, hogy erre a szép kerek évfordulóra hívjuk meg a kórus tagjait Egerbe, de úgy, hogy Béla ne tudjon róla. Nehéz volt mindent titokban megszervezni. Sajnos Bélának pénteken el kellett utaznia egy volt osztálytársa temetésére, ez a szomorú esemény mégis a kezünkre játszott valamelyest, mert így könnyedén előkészíthettük a terepet. Igaz, Kata még egy kegyes hazugságra is hajlandó volt, mert azt mondta az édesapjának, hogy a kollégáinak szervez Egerben egy találkozót, azért ez a sürgés-forgás.

      Délelőtt Margitka és Kata a piacra mentek, és alaposan megpakolták az autó csomagtartóját. Én otthon maradtam a gyerekekkel. Gábris szandálostól belelépett egy lavor vízbe, és pancsikolt. Amikor megunta, kimászott, és kicsit beütötte a fejét, de nem sírt, csak annyit mondott, hogy „au”, és a fejéhez kapott. Még etetgette egy ideig a csirkéket, tépett nekik füvet és beszórta a ketrecükbe. Később letettem aludni. Dünnyögött, aztán megfogta a párnát, megigazgatta, letette rá a fejét és elaludt. A többiek a ház előtt fociztak.

      Mikor Margitkáék hazaértek, Katának el kellett mennie Andi barátnénk diplomaosztójára. Az alapképzést sikeresen befejezte, és már felvételizett is mesterképzésre. Elég furcsa így a rendszer, de azt mondják, hogy a tanárképzésnél 2013-tól visszaállítják a hagyományos osztatlan képzéseket, néhány szakot pedig eleve meg sem osztottak. Nagy káosz van már így az oktatásban. Egy tanulmány szerint a keleti régióban a tanárok 27%-ának nem megfelelő a végzettsége. Ez többek közt a sok változtatásnak köszönhető. Én magam is többször kerültem olyan helyzetbe, hogy azért kellett újabb végzettségeket szereznem, hogy a korábbi munkakörömet megtarthassam. Szerintem teljesen használható volt az a rendszer, ahol a tanítókat tanítóképző főiskolán, az általános iskolai tanárokat tanárképző főiskolán, a középiskolai tanárokat pedig egyetemen képezték. Ehelyett kitalálták, hogy ne legyen már főiskolai képzés, hanem legyen alapképzés a neve, hogy lehessen kutyulni, hogy ki végzett főiskolán és kinek van bachelor diplomája, de még abból is tudjuk keverni, hogy BSc vagy BA. De az újfajta tanárképzésben a bachelor diploma az annyit érjen, mint egy hátvakaró, mert azzal speciel tanítani ne lehessen, csak azok taníthassanak, akik mesterképzésen végeztek. Innentől az általános iskolák is úgy adták fel az álláshirdetéseket, hogy egyetemet végzett tanárokat keresnek, ami végül is marhaság, mert az új „átlátható” rendszerben egyetemen is lehet bachelor diplomát szerezni, ami tulajdonképpen a régi főiskolának felel meg, csak nem lehet vele tanítani, viszont a főiskolákon meg lehet kapni mesterszakos diplomákat, sőt, akár doktorátust is lehet szerezni. Érti mindenki, ugye?

Néhány iskolaigazgató sem értette. Sajnos az ismerőseink közt is akadt olyan, akit két évtizedes tanítás után küldtek el a munkahelyéről, mert nem volt megfelelő a végzettsége, ami egyébként megfelelt, amikor felvették az adott pozícióra, és a munkájára nem volt panasz. A diákjai még versenyeken is jól szerepeltek, de miért a tudást és a képességeket nézzük, amikor a papírt is lehet? Miért legyünk méltányosak az ötvenes éveiben járó tanerőhöz, aki ennyi idősen már nehezen tanul új szakmát, állást amúgy sem kap, a nyugdíjig pedig még sok van neki hátra? Miért tiszteljük annyira az iskolaigazgatókat, hogy meghagyjuk a kezükben a döntés jogát?

      Kár, hogy nem akkor gondolkoztam el ezeken, amikor Margitka megkért, hogy kezdetleges eszközökkel daraboljuk fel a birka megmaradt részeit, a düh nagy erőt tud adni az embernek. Egy késsel és egy kalapáccsal még a bordákat is feldaraboltuk. Igaz, a kezemre alig lehetett a végén ráismerni, de sikerült. Remek birkapörkölt készült a néhai állatból.

      Margitka nehezményezte, hogy ebben a meleg időben mindent elözönlenek a hangyák. Még a nyári konyhába is beszemtelenkedtek, sőt a zuhanyzókba is. Mindent megpróbált, hogy kiírtsa őket, de Béla mérget nem engedett használni a madarak miatt, a sütőpor és a só pedig kevésnek bizonyult. Ekkor jött a korszakalkotó ötlete. Bevitte a csirkéket a zuhanyzóba, és percek alatt felcsipkedték az összes hangyát, amiket pedig mégsem, azok szerteszét szaladtak. Eltűntek, mint a kámfor. Nagyot nevettem, ahogy néztem a csirkék ténykedését. Mondtam is Margitkának, hogy lefényképezem őket a zuhanyzó előtt, feltesszük a képet az internetre, és új szolgáltatásként hirdetjük majd: chicken wellness. Akinek megfáradt, depresziós, ingerszegény csirkéje van, az mind ide küldené nyaralni az egész országból.

      Amikor ezzel is végeztünk, Margitkával kicsinosítottuk a borospincét. Miklós diakónus barátunk édesanyjától kaptunk abroszokat, ezeket átvittük a pincébe. Elmostuk a poharakat, raktunk gyertyákat a hordók tetejére. Közben Kata is hazaért, ő gondosan elmosta a lopókat. Ezek nagyon könnyen törnek, és Béla biztosan zokon vette volna, ha az egyik tönkremegy.

      Nekem még egy külön feladat jutott: pálinkát kellett vennem a vendégeknek. Béláék pinceszomszédját meg is látogattam e célból, és ha már ott jártam, alaposan megkóstoltam egy leánykát, egy habzó bort, és egy félédes fehéret. Vidáman vittem haza a pálinkát, még a szomszédban nyílt új borozóban is bemutatkoztam, hiszen a szomszédokkal nem árt jóban lenni. Azért annyi lélekjelenlétem még maradt, hogy a pálinkás butykost elrejtettem, mielőtt beléptem Béláék otthonába, mert időközben apósom is hazaért, és könnyen elronthattam volna a meglepetést. Hogy túlságosan ki ne józanodjak, még megkóstoltam egy doboz sört is. Ennyi már épp elég volt ahhoz, hogy miután a kicsiket lefektettük aludni, a két családból a legnagyobb gyerekekkel - Ábellel és Verával - versenyfutást rendezzünk egy helyi hipermarket polcai között. Én segédeszközként még egy bevásárlókocsit is toltam magam előtt. Végül persze sikerült ügyesen bevásárolni. Ábel és Vera sokat segítettek. Jól kikalkulálták, hogy melyik terméket érdemesebb megvenni. Őket már nem lehet egykönnyen becsapni. Mindennek az egységárát nézték, aztán az ár/érték arány szerint döntöttek. Két bevásárlókocsit pakoltunk színültig tele. Részben a vendégek miatt, de vettünk sok tartós élelmiszert is, hogy Margitkának később ne legyen gondja a vásárlással. Tavaly pont egy ilyen nagybevásárlásnál sikerült bőrig áznunk. Idén igazán szerencsések voltunk, ment minden, mint a karikacsapás.