2012-07-09 Dolgozott az őrangyalunk, a templomos lovag emberevő fenevadja

      Az utolsó egri reggelünkre ébredtünk. Lehúztuk az ágyneműinket, betettük a szennyestartóba, és elkezdtünk összepakolni. Azért nem nagyon siettünk, ebéd után szerettünk volna hazaindulni, úgyhogy még arra is volt időm, hogy a lakásban található szappan, sampon és tusfürdő készletből kikísérletezzem a tökéletes szappanbuborék alapanyagot. Nem sikerült. A sima tusfürdős víz volt a leghatékonyabb. Gergő fújt belőle néhány buborékot. Otthon majd habfürdővel próbálkozunk.

      Vera reggeli előtt felment a tyúkokhoz, hogy összeszedje a tojásokat. Olyan szerencséje volt, hogy éppen látta, ahogy a tyúk kitojja a tojást. Ez akkora élmény volt neki, hogy a saját naplójába is beleírta. Iskolai feladatként kapták, hogy írjanak naplót a nyarukról. Nem kötelező feladat, de mi is arra buzdítottuk, hogy csinálja, mert gyakorol vele. Egerben egy kicsit elhanyagoltuk a tanulást, de Debrecenben minden nap csinál egy rövid feladatot. Vagy ír, vagy olvas, vagy furulyázik, vagy hegedül. Elkezdte olvasni Lázár Ervintől A kisfiú meg az oroszlánok című könyvet. Nem igazán szerette, ezért megengedtem neki, hogy válasszon másikat. Nagy fájdalom ez nekem, mert Lázár Ervin az egyik kedvenc szerzőm, de talán később megérti az ő világát. Egyáltalán nem vagyok elragadtatva attól, ahogyan Verának az olvasás megy. Lassan olvas. Én a legelső tanévem után elolvastam nyáron egy könyvet. Beosztottam, hogy naponta 10 oldalt olvasok, és be is tartottam. Vera 4-5 oldalt is nagy kínnal olvas el. Reméljük fog ez javulni nála. Másodikban a Vuk lesz nekik kötelező olvasmány. Nagyon kedves könyvem szintén, de nem rövid, tehát ha nem tanul meg gyorsabban olvasni, időben el kell kezdenie.

      Gergő is felment mamával az állatokhoz. Talált egy kampót. Fel akarta akasztani a faház mellékhelyiségében törölközőtartónak, de kijött a szeg, amire akasztotta volna. Ekkor sem esett kétségbe. Lement a garázsba, megkereste a nagykalapácsot, és a nyakánál fogva szépen beverte vele a szeget. Megoldotta a problémát. Jó technikai érzéke van, ez egészen pici korában látszott már rajta, amikor kis játék csavarhúzóval szétszedte és összerakta a játékait. Mindig azt mondja, hogy ha felnő, autószerelő szeretne lenni, hogy ha elromlik az autónk, ő meg tudja javítani. Ha valóban ezt szeretné majd csinálni, biztosan jó szakember lesz belőle, hiszen édesapám is remek szerelő, csak Gergő érzékeny, mint én. Azt hiszem, nem szerencsés, ha problémás ügyfelekkel találkozik, márpedig azok mindig vannak. Nekem is komoly lelki fájdalmat tudtak okozni abban az időben, amikor szervizben dolgoztam. Igaz, jó edzés volt a tanári életre, mert később kevésbé vettem fel a diákok csipkelődéseit.

      A délelőtt folyamán Vera tanította Gergőt írni, szabályosan, mint egy tanító néni. Nagyon szeret tanítani. Büszke rá, hogy hintázni is ő tanította meg Gergőt. Gergő pedig hallgat rá, igazán jó diákja.

      Margitka közben az asztalra mutatott, amin némi fagyasztott kagyló olvadozott, mellette pedig pár paradicsom, paprika és egy üveg cseresznyelekvár várta a sorsát.

-          Találjátok ki, hogy mi lesz az ebéd! – Kérte Margitka.

-          Kagylós cseresznylelekváros lecsó. – Vágtam rá.

Majdnem eltaláltam. A kagylót vajban pirította Margitka, aztán prézliben megforgatta. A zöldségekből lecsó készült azoknak, akik nem akartak kagylót enni, a lekvár pedig még a reggeliből maradt ott.

      Vera, miután felhagyott Gergő tanításával, azt játszotta, hogy ő róka, csak időnként fog egy tyúkot, hogy a többiek ne nevessék ki, hogy ő vegetáriánus róka.

      Amíg az ebéd készült, összeszedtük Katival az ünneplésekből hátramaradt üvegeket, pet palackokat, sörös dobozokat. Megtöltötték a kocsi csomagtartóját és a hátsó ülést is. Elvittük őket egy üzletbe, ahol még némi pénzt is adnak értük. Az üvegekkel nem is volt gond, de a dobozokat volt, hogy háromszor is kidobta az automata, mert nem megfelelően voltak összelapítva, a pet palackokat pedig csak lapítatlanul fogadta el. Nos, nekünk két zsákot töltöttek meg a palackjaink összelapítva. Ha nem lapítottuk volna őket, rengeteg helyet elfoglaltak volna. Mérgelődtem, hogy még azokat is el akarják tántorítani, akik eddig szelektíven gyűjtöttek… nem jó irányú fejlődés ez. Bár úgy láttam, hogy itt a gyűjtőhelynél főleg hajléktalanok álltak sorba azzal, amit a kukákból gyűjtöttek, de így legalább valóban fontos munkát végeztek, és pár Ft-ot is kaptak érte. Bedobáltuk a palackokat egy utcai szelektív konténerbe, levásároltuk az elfogadott üvegek és dobozok árát, aztán visszamentünk Margitkáékhoz ebédelni.

      Ebéd után nem sikerült olyan hamar elindulnunk, mint ahogy terveztünk. A gyerek is nehezen szakadtak el Egertől. Vera például megszeppenve kérte tőlünk:

-          Ezt a ruhámat sose mossátok ki, mert rajta van Eger illata.

-          Füst szagú vagy kecske szagú? – Kérdeztük, utalva a nemrégiben volt szalonnasütésre.

-          Mama szagú. – Válaszolta Vera elérzékenyülve.

      Amint mondtam, későn indultunk kicsit, de nem győztem emiatt áldani a Jóistent, és köszönetet mondani az őrangyalunknak, hiszen még ki sem értünk Egerből, amikor egy rendőrautó hajtott el mellettünk szirénázva. Eger és Kerecsend között baleset történt, oda sietett. Mire mi is odaértünk, már két tűzoltó autó, három mentő és három rendőrautó volt a helyszínen. Este tudtam meg a lapokból, hogy két ember halt meg az ütközésben, mert egy holland rendszámú Opel áttért a másik sávba. Ha időben indulunk Margitkáéktól, akkor talán belénk ütközött volna. Döbbenetes volt látni a roncsokat, és belegondolni ebbe.

      Hazafelé beugrottunk Egyekre Laci atyához, kedves barátunkhoz, aki nagy szeretettel és frissen házhoz szállított pizzával fogadott minket. Az unokatestvérei is épp nála nyaraltak, a gyerekeink hamar összebarátkoztak velük. Nem úgy Gábris az atya kutyájával. Egy pár hónapos törpeschnauzer szaladgált az atya kertjében, és ha letettük az ölünkből Gábrist, akkor rögtön odarohant hozzá, és ugrándozott, hogy megnyalhassa az arcát, kezét. Gábris nagyon megijedt tőle. Rettentő bömbölésben tört ki, ezért inkább ölben tartottuk ittlétünk alatt.

      Időközben több család is kereste atyát temetések miatt. Dorgáltam is, hogy ne egyszerre temesse el a közösségét, hanem majd évek alatt, apránként. Ezt a kis morbiditást Laci atya lovagiasan elnézte nekem. Számítottam is tőle erre a gesztusra, hiszen ő egy valódi templomos lovag.

      Kata unszolt minket, hogy igyekezzünk hazafelé, mert ő még estére megbeszélt egy találkozót egy ismerősével, akinek segít nyelvet tanulni. Ebből már nem lett semmi. Telefonon elnézést kértünk a hölgytől, és megbeszéltünk egy másik időpontot.

      Otthon az egyik első dolgom volt beindítani a mosógépet egy adag ruhával, mert hiába tudtunk Egerben is mosni, rengeteg szennyesünk összegyűlt. Bár nagyon jól éreztük magunkat Egerben, jó volt végre a saját ágyunkban aludni.