Lábadozás

2012-07-12 Újra itthon

      Négyen háromfélét reggeliztünk. Sütöttem tojást, főztem virslit, és ettünk maradékokat is tegnapról. Gábris jól lakott két és fél virslivel, az utolsó fél virslijével inkább „itt a virsli, hol a virslit” játszott. Ebédet a szüleimtől kaptunk. Nem panaszkodhattunk, étellel bőven el voltunk látva. Kata kora délután jött haza a kórházból, édesapám hozta haza autóval, mert még elég gyenge volt, támogatni kellett, én meg épp a három gyermekemet támogattam.

      Estére tulajdonképpen négy gyerekem lett, akiről gondoskodhattam. Kata alig bírt felkelni az ágyból, leginkább feküdt. Bevittem neki a TV-t a hálószobánkba, hogy tudja az ágyból nézni, és tettem egy hokedlit a feje mellé, amin mindig volt neki innivaló egy bögrében, szívószállal. Gábris hamar észrevette, hogy ebből a bögréből könnyen ki tudja szolgálni magát, és amikor csak tehette, kiitta Kata ásványvizét vagy teáját. Kis kárpótlás volt ez neki azért, mert Kata nem vette fel, és nem ölelgette magához. Az elmúlt napokban nem látszott rajta, hogy hiányzott neki az anyja, táncolt Verával és nyomkodta a számítógép billentyűzetét vidáman, de most, hogy meglátta Katát, nagyon vágyott rá, hogy Kata vállára hajthassa a fejét, ahogy máskor is szokta. Sírt, amiért nem tehette meg. Nem tudtuk neki elmagyarázni, hogy anya most gyenge, és nem bírja. Az ágyba sem nagyon mertük betenni Kata mellé, mert Gábrisban igen komoly erő van, és ha meggyomrozta volna Kata friss sebeit, akár fel is szakadhattak volna. Furcsa ez a helyzet, de élvezem, hogy olyat csinálok, amihez értek, és értékelnek. Minden eddigi munkámat több-kevesebb sikerrel, és vajmi kevés elismeréssel végeztem. A kispapaság, a gyermekek gondozása és a feleségápolás úgy látszik az a terület, amiben tényleg jó vagyok, és amit felszabadultan tudok csinálni.

2012-07-13 Péntek 13

      Gábris ma felfedezte, hogy anya bögréjéből nem csak inni lehet nagyon jól, hanem remekül ki is lehet önteni a tartalmát a szőnyegre, aztán tapicskolni benne. Első alkalommal még eléggé dühös voltam ezért. Másodjára szerencsére vizet öntött ki, nem teát, az kevésbé bántott.

      Kata még ma is nagyon gyenge volt. Van olyan ismerősünk, aki azt mondta, hogy ő hat hétig lábadozott epeműtét után, de még azóta is diétázik. Kata mindig szerette a finom ételeket. A diétát nehezen viselte. Szerencsére joghurtokat ehetett, és zsírszegény tejet is ihatott. Egy gyümölcsturmixot is megivott, de estére elég rosszul lett tőle. Ő persze állította, hogy nem attól. Sütöttem neki csirkét zsiradék nélkül, sütőzsákban. A bőrét lenyúztuk. Abból tudott enni egy keveset.

      Délután Kata pihent, TV-t nézett, olvasott, aludt. Én kivittem a gyerekeket a játszótérre. A homokózóban négykézláb álltam, hogy segítsek a gyerekeknek homokvárat építeni. Bejött két 5 év körüli kisfiú, rám néztek, és elrohantak, miközben azt kiabálták, hogy farkas.... Lehet, hogy mégis borotválkoznom kellene?

      Mikor a gyerekeket lefektettem, leültem a számítógép elé, és rájöttem, hogy dolgoznom kellene a valamikor talán kiadásra kerülő kötetemen, szerkesztenem kellene egy honlapot, amire egy barátnőm kért meg, tanulnom kellene a mesterképzésre és írnom kellene a naplómat. Mivel nem tudtam eldönteni, hogy melyikkel kezdjem, nem csináltam egész este semmit.