2012-07-16 Selejtezés
A délelőttöm
azzal telt el, hogy átválogattam a szüleimtől hozott jegyzeteket és könyveket. Nagy
részük a szelektív hulladékgyűjtőben végezte, pedig előkerült néhány ötös dolgozatom
is. Természetesen én is azokat tettem el annak idején emlékbe. A rosszul sikerült
munkákat mindig kidobáltam vagy elégettem a tanév végén.
Délután elmentünk
bevásárolni, ami elég nehezen ment a háromkerekű babakocsival. A hátulját gyakorlatilag
végig emelnem kellett. Mikor a gyerekekkel megyünk vásárolni egy közeli boltba,
általában a babakocsira aggatjuk mindazt, amit venni szeretnénk, és úgy toljuk haza.
Most ez elég nehezen ment. Ezért is örültem, amikor édesanyámtól megtudtam, hogy
a nővérem kinézett nekünk egy jó állapotban lévő babakocsit egy bizományi üzletben.
Öt óra előtt pár perccel úgy gondoltuk, hogy gyorsan érte rohanunk, és megvesszük.
Kata először vezetett a műtétje óta. Nagyon gyorsan javul az állapota. Sajnos, mire
a bizományihoz értünk, az üzlet bezárt. Kiderült, hogy csak négyig tartanak nyitva.
Legalább felderítettük a terepet. Otthon Kata csirkehúst párolt vacsorára. Nem volt
olyan finom, mint egy jó fűszeres csirkesült, de Kata most csak így ehette meg a
műtét után kötelező diétája miatt.
2012-07-17 Megújulás
Ma végre megvettük
az új babakocsit, illetve a használt, de újszerű állapotban lévő babakocsit, ami
épp megfelelt az igényeinknek, és nem is volt túl drága. Azért mégsem volt ingyen,
és arra gondoltam, hogy van, aki még ennyi pénzt sem tud kifizetni egy babakocsiért.
Anyósom mesélte, hogy annak idején Romániából hoztak babakocsit, de csak olyat tudtak
venni, aminek hiányzott az egyik kereke, és a szomszédjuk ügyesen készített rá egy
kereket fából. Az jutott eszembe, hogy biztosan vannak ma is olyan találékony emberek,
akik még rendbe tudnák hozni a mi törött babakocsinkat is, és örülnének neki. Leszedtem
a kocsiról az összes huzatot, amihez legalább egy tucat csavart kellett kicsavaroznom.
A huzatot kimostam, majd visszacsavaroztam mindent a helyére, aztán átvittem a kocsit
a letört kerekével együtt a templomi ruhaosztásra azzal, hogy ha kell valakinek,
akkor adják oda ingyen, ha nem kell senkinek, akkor meg dobják ki.
A babakocsi
mellé vettünk a bizományiból Gergőnek egy új szandált is, mert a régi szandálja
elszakadt. Azért a régit sem akartam kidobni. Játszótérre amúgy sem a legszebb lábbelijében
szokott menni az ember, gondoltam, oda megteszi. Azért délután átvittem a sarki
cipészhez, aki minimális összegért úgy megragasztotta, hogy bátran mondhatom, jobb
lett, mint új korában.
A cipész után
fodrászhoz mentünk a gyerekekkel. Már régi ismerősként fogadtak minket, de most
vittem egy új ügyfelet is, hiszen Gábrisnak még soha életében nem volt levágva a
haja. Jól tűrte élete első hajvágását, pedig géppel nyírták le a haját, és a zajos
ketyeréktől sokszor megijed.
Vera és Gergő
kérés nélkül összeseperte a levágott hajat. Verának az az ötlete támadt, hogy el
kellene rakni emlékbe Gábris első hajszálait. Kért egy műanyag zacskót, és el is
hozta magával az összesepert hajat. Még ezután sem volt kedvünk hazamenni. Elnyaltunk
egy fagyit, aztán elmentünk a játszótérre, ahol Vera találkozott egy barátjával,
akivel együtt járnak szolfézsra. A nagy játszásban el is fáradtak a gyerekek, de
azért nem siettek otthon az ágyba. Mostanában egyre később alszanak el, de legalább
hagynak minket reggel sokáig aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése