2012-06-22 Rend a
lelke…
Délelőtt befogtam a gyerekeket takarítani.
Felmostuk az előteret és a konyhát, elpakoltuk a játékokat, lemostuk az ablakpárkányokat.
Gergő véletlenül leborított egy kis virágcserépnyi földet az ablakpárkányról Vera
ágya mögé. Azt az ágyat nagyon nehéz kihúzni, hogy feltakarítsunk mögötte, ezért
mérges szoktam lenni, ha valamit oda ejtenek. Megkérdeztem Gergőt, hogy nem szóródott-e
oda a föld. A szemembe mondta, hogy nem. A hazugságot nagyon nehezen viselem, ezért
megbüntettem őt. Később leültünk, és megbeszéltük, hogy azért sosem szoktam büntetést
adni, ha valaki rosszat tesz, de őszintén elmondja, és bocsánatot kér. Ilyenkor
legfeljebb megkérem, hogy próbálja kijavítani a hibát. Megmagyaráztam Gergőnek,
hogy most sem a kiömlött föld miatt büntettem meg, hanem azért, mert nem mondott
igazat. Gergővel sok beszélgetésünk volt már. Számtalan dolgot el kellett neki mondanom
több tucatszor is. Tudom, hogy értelmes, de bizonyos dolgokat egyszerűen nem fogad
el. Tisztában vagyok vele, hogy ez részben azén helytelen nevelésemnek köszönhető.
Sajnos sokszor előfordul, hogy nem gondolom át elég jól, mielőtt mondok neki valamit,
hanem indulattal beszélek, vagy kiabálok. Elég hirtelen természetű vagyok én is.
Amikor tehetem, elmegyek sétálni, hogy így vezessem le a dühöm, de ez nem minden
esetben megvalósítható. Verával és a nejemmel érdekes módon hihetetlenül ritkán
akasztom össze a bajszom, de ez leginkább az ő jó természetüknek köszönhető. Gergő
viszont érzékeny és van benne egy jó adag makacsság is. Ezeket a személyiségjegyeket
tőlem örökölhette. Ha visszaemlékezem arra, hogy én milyen voltam kisgyerekként,
azt kell mondanom, hogy ő még így is sokkal szelídebb nálam. Nem tudom, hogy fel
tudnám-e dolgozni, ha az én nevelési hibáim miatt lenne belőle később megkeseredett
ember. Nagyon féltem őt, mert én csodálatos események egész sora folytán lettem
az, aki vagyok, de lehettem volna a mostani önmagam szöges ellentéte is. Ez a kettősség
Gergőben is ott motoszkál. Remélem, hogy amikor döntések elé állítja az élet, mellette
is lesz valaki, aki segít neki, hogy ne hibázzon.
Még a
délelőtt folyamán telefonált a védőnő, hogy fél egykor jön hozzánk megbeszélni Gábris
oltásait. Isten adta szerencse, hogy rendet raktunk, mert reggel még úgy nézett
ki a lakás, mintha kiraboltak volna minket. Igencsak rosszul lett volna a védőnő,
ha akkor látogat hozzánk, így viszont hellyel tudtuk kínálni, és a gyerekek is kedvesen
elbeszélgethettek vele.
Este Gergő nagyon okosan viselkedett. A
vacsoránál udvariasan beszélt mindenkivel, és engedett Verának palacsinta
ügyben. Gergő fahéjas palacsintát szeretett volna, Vera vaníliásat, de csak egy
nagy palacsintát vettünk, amit a gyerekek elosztottak egymás közt. Ez is bőven elég
volt nekik desszertnek, még maradt is belőle. Gergő most önmagától Vera javára döntött,
és jó szívvel ették együtt a vaníliás palacsintát. Ezért a kompromisszumért, és
a kedvességéért nagyon megdicsértük Gergőt.
2012-06-23 Szösszenetek
Gábris ügyesen
homokozik, Gergő még viseli a strand karszalagot. Kórházi szalagnak nézték a
homokozóban.
A nagyok egymás mellett egy könyvet
nézegettek az ágy szélénél állva. Gábris odafurakodott közéjük, még arrébb is
lökte őket, hogy ő is láthassa a képeket. Ezután megszerezte a kulcsomat és
vitte az ajtóhoz, próbálta berakni a zárba. A strandon először félt, utána már
élvezte, "pakolta" a vizet apa kezébe. Amúgy is szeret ki-be
pakolászni, főleg kekszet meg pattogatott kukoricát a tálkából. Egyre többször
próbál egyedül enni, van, hogy el se fogadja a falatot, csak ha ő rakhatja a
szájába. Már egész ügyesen kanalaz, és minket is akar etetni, ha etetjük.
2012-06-24 Gatyátlanok
vagy cipőtlenek?
Reggel Kata egy órával korábban ment át a templomba,
hogy próbáljon a hangszeresekkel, mert minden hónapban egy vasárnapon gitáros mise
szokott lenni. A gyerekek rám maradtak. Szépen megreggeliztettem őket, mostak fogat,
felöltöztünk, és elindultunk anya után. Csak a templomban vettem észre, hogy Gábrison
nincs cipő. Ez a babakocsiban nem zavarta, de a templom járólapjain is magabiztosan
lépkedett a csúszásgátlós zoknijában.
2012-06-25. 12 év
Éppen ezen a napon történt, tehát 12 évvel
ezelőtt, hogy Katával elsétáltunk a katonazenekari fesztiválra, és azóta vagyunk
egy pár. Még három évig udvaroltam neki, mielőtt elvettem feleségül, de minden aznap
este kezdődött. Emlékszem, hogy nagyon fázott, de nem mondta, csak láttam rajta,
hogy vacog. Rajtam volt egy rossz kabát, azt odaadtam neki. Később elmesélte, hogy
nem merte mondani, hogy fázik, mert attól félt, hogy akkor hazaviszem. Ezt a kis
írást akkor írtam neki:
Némethék legkisebb lánya
Itt remeg mellettem egy rossz esőkabátban.
Megölelném, hogy ne fázzon,
De félek, összemorzsolódik.
Oly piciny, törékeny,
Talán el is porlik.
Jaj, de ha megfagy a lelkem,
Hogy adjam vissza az apjának?
Ha meglát engem aztán,
Menten nyakon vág majd!
Jaj, Katinkám!
Mit csináljak veled?
Add ide - hadd fogjam meg
- két pillemadár kezed!
Csak nem fagysz meg teljesen,
Ha valami fűt belül,
És ha arcod is belepirul,
Az én szívem is földerül.
(2000. 06. 26.)
Tudom, nem a magyar
szerelmes líra gyöngyszeme, de Kata örült neki.
A mai nap különlegessége
még, hogy ma repültek ki a balkáni gerle fiókák az ablakunk előtti fészekből. A
kép egy korábbi fészekaljról készült, mert a fényképezőgépem rendetlenkedik, és
nem tudtam vele egy jó képet sem készíteni az ideiekről.
Egyébként nem nagyon tudtunk ma ünnepelni.
Délelőtt Kata egy ismerősünknek segített, délután pedig a szüleimnek segítettünk
költözni. A munka oroszlánrésze a sógoromra hárult, így is három napig izomlázam
volt utána. Nagyon elpuhultam.
Gábris ma mondta először, hogy hinta.
2012-06-26 Megint
fél
Délelőtt átmentem a három gyerekkel a védőnőhöz.
Megmértük mindhárom gyerkőc súlyát és magasságát. Javulok. Gábrisnak most csak a
fél pár szandálja hiányzott.
2012-06-27 Egy üveg
Folytattuk a nyárra tolódott tavaszi nagytakarítást.
Felmostunk, a gyerekek tisztára pucolták a szekrényeket, leszedtük a függönyöket
és kimostuk őket, Kata megpucolta az ablakokat is.
Délután a gyerekekkel kimentünk a templomkertbe
játszani. Vera egy kis homokozó játékba 19 rózsabogarat gyűjtött össze, és egy sárga
cserebogarat. Gyorsan meg kellett ennünk a kekszünket, hogy a csomagolásával le
tudjuk zárni a homokozó játék tetejét, nehogy kimásszanak belőle a bogarak. Otthon
Kata legnagyobb örömére áttettük az összeset egy befőttes üvegbe, és este kireptettük
őket az ablakon. Kettő nagyon megszeretett bennünket, mert ők inkább a lakásba repültek
vissza. Őket is elcsíptük éjszaka a monitor fényénél.
2012-06-28 Gábris
Gábris mostanában
olyat játszik a többiekkel, hogy csapkodja a fejüket, és közben mondogatja,
hogy "au". Szóltunk neki, hogy úgy kell, hogy hejte, de maradt
az au-nál. Ma már mondta azt is, hogy anya.
2012-06-29 Pirosra
sült combok
Reggel a gyerekek sokáig hagytak minket aludni.
Még Gábris is csendben volt a kiságyában, így mikor felébredtem, már alig volt időm
ebédet készíteni. Átszaladtam a boltba és a henteshez. Vettem pár csirkecombot és
megsütöttem őket. Csináltam még egy kis fazéknyi májgombóc levest, de azt csak porból
és a csirkéhez köretnek rizst. A gyerekeknek nagyon ízlett az ebéd. Sajnos Kata
nem ehetett velünk, mert még vissza kellett vinnie egy könyvet az egyetem könyvtárába,
aztán pedig tanévzáró értekezletre kellett mennie. Az értekezlet után a tanári karnak
egy kis vendégséget tartottak az iskolában. Kata vitte a gitárját is, hogy gondoskodjon
a jó hangulatról. Ebből gondoltam, hogy nem fog korán hazajönni. Valóban, a gyerekek
már rég aludtak, mikor hazaért, de közben egyszer felhívott, hogy boldogulok-e.
Természetesen nem volt semmi gond.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése