2012-06-30
Diplomaosztó
Elérkezett a nap, amikor Kata másodjára is
talárt ölthetett. Kicsit irigykedtem is rá, hiszen én mindkét diplomaosztómról
lemaradtam. Az elsőről nászút, a másodikról nyelvvizsga miatt. (A tanulmányi
osztályon nyomták a kezembe a diplomát, amikor meglett a nyelvvizsgám.)
Egy ilyen rangos eseménynek természetesen
meg kell adni a módját, ezért a délelőttöt ruhavásárlásra szántuk. Igazából
Kata vásárolt magának ruhát, mi csak véleményeztük a jelölteket és olykor
éltünk a vétójogunkkal. Én jobbára a játszósarokban tartózkodtam a gyerekekkel.
Amikor már szinte minden játékot kipróbáltunk, leültünk rajzolni. Gábris egy
szép kék körkörös pacát rajzolt, Vera pedig engem próbált lerajzolni. Kicsit
motoszkált bennem a hiúság, ezért megkértem, hogy ne rajzoljon kövérnek. Verának
sem kellett több. Lerajzolt dagadó izmokkal és kocka hassal, és mellém firkantott
két bikinis lányt, akik szívecskéket dobálnak felém. Hogy Kata se maradjon ki a
jóból, őt superman jelmezben rajzolta le, ahogy az égen száll. Gergő is kedvet
kapott tőle, és lerajzolt minket a levegőben szállva szuperapuként és
szuperanyuként.
Időközben összebarátkoztunk a
kávéautomatával is. A barátság olyan szoros lett köztünk, hogy fel sem merült
benne, hogy a gyerekeknek vett forró csokikért és teákért bedobált
kétszázasokból illenék visszajárót is adni. Ráadásul a kánikulában meg sem
bírtuk inni a forró italokat, és amíg hűltek, a gyerekeknek eszébe jutott, hogy
wc is van a világon. Mire visszaértünk, egy középkorú pár kanáltartónak
használta az italunkat. Kedvesek voltak, vettek nekünk helyette egy másikat,
pedig ezt igazán nem vártam el, mi voltunk a lököttek, hogy otthagytuk, de
bizonyos helyekre ételt és italt nem szívesen viszek magammal.
Miután megvettük a ruhákat, és egy bőrövet
nekem, elmentünk megtankolni az autót. Örömmel nyugtáztam, hogy a fél havi
fizetésemet nem egész egy nap alatt sikerült elköltenünk, végül is így mulat
egy magyar úr. A cipőmnek mindeközben még mindig lyukas volt a talpa, de ilyen
apróságra nem adunk. Megegyeztünk abban, hogy mi már jól nézünk ki, de az
ünnepi alkalomra az autónak is illene megszépülnie, ezért lecsapattuk egy kis
forró vízzel a benzinkúton. Nem lett olyan szép, mint egy drága autómosóban, de
megtette.
Megebédeltünk, és kapkodva elindultunk a
diplomaosztóra. Nem tudom, hogy miért mondják, hogy nem jó kutyafuttában
elkészülni. Mi remekül elboldogultunk így is. Csak a fényképezőt és a
babakocsit hagytuk otthon, és Gábris összekente Vera elegáns ruháját banánnal.
Valószínűleg csak a tisztítóban tudják majd belőle kiszedni.
Az egyetem közelében már nem volt szabad
parkolóhely, de egy közeli bezárt kollégiumnál igen. Innen cipeltem át Gábrist
babakocsi nélkül, sötét ruhában. Patakokban folyt rólam a víz, és olyan szag
áradt belőlem, mint az ázott rongyból, de Kata szerencsére elég jól tartotta
magát. Az egyetemen egy fotós barátunk lefényképezett bennünket talárban és a
nélkül, családdal, család nélkül, fejen állva, meg mindenféle felállásban. Még
szerencse, hogy nem hoztuk a fényképezőt, így legalább jó képeink lesznek.
Katának sikerült hat helyet lefoglaltatnia
az egyetem díszudvarán, de a meghívottak sorra kimentették magukat valamilyen
ürüggyel. Végül csak édesanyám és a nővérem jött el, bár anyának is épp
bekékült a lába valamitől. Maradt tehát négy szabad hely. Gondoltam odaülünk a
gyerekekkel, de a rendezők értésünkre adták, hogy a gyerekek nem fogják kibírni
a két órás rendezvényt. Tettem egy halvány próbálkozást, hogy bebizonyítsam az
ellenkezőjét, de nem hagyták. Azt már el sem mondtam, hogy a Svetitsben egy
misével egybekötött óvodai rendezvény két óra, tehát a gyerkőceim ilyen
szempontból eléggé ki vannak képezve. Azt mondták, van valahol egy játszóház
berendezve az egyetemen a gyerekeknek. alig háromszor kellett Gábrissal a
nyakamban végigjárnom az épületet, mire rájöttem, hogy a játszóház az a
földszinten található kulcsra zárt ajtó mögött van, amire nincs kiírva semmi.
Mint kiderült, még nem érkeztek meg a hölgyek, akik majd nyitni fogják.
Megvártuk őket. Nagyon kellemes játszóház volt. Profi óvónők játszottak benne a
gyerekekkel, csak a diplomaosztóból nem láttunk semmit, tehát ennyi erővel
otthon is maradhattunk volna. Egy-egy percre azért kivittem a gyerekeket, hogy
ilyesmit is lássanak, de Katát nem tudtuk felfedezni a tömegben.
Az ünnepség végén átverekedtem magam
Gábrissal és a pelenkázó táskával a kezemben a tömegen, hogy gratuláljak
Katának. Ekkor közölte Gergő, hogy a játszóházban felejtette az otthonról
hozott legyezőjét. Visszamentem érte dirrel-durral, de még nem voltam mérges.
Mérges akkor lettem, amikor este otthon közölte Gergő, hogy ugyanezt a legyezőt
a cukrászdában felejtette. A város egyik legjobb cukrászdájában volt ugyanis
foglalt asztalunk estére. Mindenkit szerettünk volna meghívni egy
fagylaltkehelyre. Ide végül édesanyám és a nővérem sem jött velünk. Mi annál
jobban éreztük magunkat, hiszen annyi fagyit ehettünk, amennyi belénk fért. Én
életemben most először laktam jól fagyival. A gyerekek nem is bírták megenni a
saját adagjukat. (Megettük Katával a maradékukat.) Ráadásul a cukrászdában az
egyik legcsinosabb kolléganőm fogadott minket. Mint kiderült, a matematikatanári
állása mellett itt szerez egy kis kereset kiegészítést. Nagyon jól teszi. Aki
tud, álljon is több lábon! Kata is tartott este még egy próbát a kórista
barátainak.
2012-07-01 Ütések,
halak
Vasárnap több olyan dolog is történt, ami olyan
volt nekünk, mintha képen vágtak volna minket. Gergő magát vágta képen egy bottal
a templomkertben, de úgy, hogy a szeme mellett 4-5 cm-es horzsolás keletkezett,
Gábris pedig arcra esett két banánnal a kezében, ami szintén csúnya sérülést okozott.
Ő szegény abban a hitben volt, hogy ha mindkét kezében fog valamit, akkor kapaszkodik.
Mi is kapaszkodunk valamibe, amikor csak tehetjük, de néha nálunk is illúziónak
bizonyul. A mise után, amikor barátainkkal beszélgettünk, többen olyan dolgokat
meséltek el, ami fájdalmat okozott nekünk, és szívesen cseréltünk volna Gergővel
és Gábrissal, akik csak könnyen gyógyuló fizikai sebeket szereztek.
Mégsem hagytuk el magunkat, hanem próbáltuk
minél hasznosabban tölteni az időnket. Vera délután lemosta a konyhaszekrényt, mi
pedig próbáltunk ruhákat mosni és pakolni az útra, mert úgy terveztük, hogy másnap
délelőtt utazunk egy hétre Egerbe.
Arra is maradt végül időnk, hogy Zsuzsa nővéremmel
és Panni lányával karöltve kifogjunk egy-egy kis halat a Békás-tóból. Beetették
őket a gyerekek kenyérrel, aztán kis hálóval kikapták őket a vízből. Mindegyiket
visszaengedték persze, de így is nagyon örültek nekik. Kiélhették a zsákmányoló
ösztönüket.
Este Kata még tartott egy kóruspróbát, de ezt
titokban kellett tartanunk, mert apósom 70. születésnapjára készített a kórus egy
- nem is olyan kis – meglepetést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése