Az egyik oka egri látogatásunknak az volt,
hogy apósom születésnapját megünnepeljük. Béla ezen a napon töltötte be a
hetvenedik életévét. 70 év alatt annyit változott a világ, amennyi több
évszázadra elég lenne. Sokan megírták már, hogy akkoriban nem volt számítógép,
internet, mobil, TV, stb. Bélát ezek a technikai lehetőségek sosem hozták
igazán lázba. A helyén kezelte őket. Eszközök. Ami fontosabb, hogy ez alatt a
hetven év alatt volt egy világháború, egy 56, egy átkos 40, egy rendszerváltás,
vagy valami hasonló. Ami még fontosabb, hogy ez alatt a hetven év alatt emberek
születtek és haltak meg. Volt, aki a teljes életét leélte kevesebb idő alatt,
mint ami apósomnak megadatott. Évről-évre több ember emlékére löttyintettünk
bort az egri borospince padlójára. Nem hiszem, hogy Béla nagyon sajnálja az
elhunytakat, hiszen a jó emberek valóban megBOLDOGulnak, nincs rajtuk
sajnálkozni való, de emlékezni kell rájuk. Hála Istennek mind elmúlunk egyszer.
Így van ez rendjén, és az idős emberek nem is ágálnak emiatt. Bele lehet
fáradni egy boldog életbe is, de nem szomorú fáradtság ez, ha tudjuk, hogy jön
utánunk valaki. Bélát ma három gyermeke és hat unokája köszöntötte, valamint a
testvére, a sógora, a veje és a menyei, no meg persze a felesége. 4 városból
sereglettünk anyósom szülői házába, ahová nyugdíjba vonulásuk után
visszaköltöztek Bélával. Reggel megittuk a kakaót a friss kecsketejből, amit
Vera szinte egyedül fejt ki Miciből. Ebédre megettük a tegnap lenyiszált
birkacombot megsütve, fokhagymával és szalonnával tűzdelve. Beszélgettünk,
olykor vitáztunk, eljátszottuk a magunk játszmáit. De itt volt mindenki,
jelezve, hogy a búzaszem nem maradt egyedül, hanem jó földbe hullott, és
százszoros termést hozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése